A legkülönfélébb elképzelések élnek bennünk arról, hogy mi történik, ha meghalunk. Néhányan azt gondolják, majd mindennek vége lesz; mások, hogy mindenki a mennybe jut. Megint mások olyan helyben hisznek, ahol a bűnösök lelkei a menny előtt megtisztulnak. De a Biblia egyikről sem beszél.
Isten kijelentései ettől teljesen eltérőek és egyértelműek.
Elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik. (Zsid. 9,27) Aki Istennel helyes viszonyban van, a mennybe kerül, hogy ott Isten fenséges jelenlétében töltse az örökkévalóságot. Rajtuk kívül mindenki másfajta örök létezés vár. Ezek majd örök veszedelemmel fognak bűnhődni az Úrtól és hatalmának dicsőségétől. (2. Thesszalonika 1,9) A Biblia leggyakrabban a pokol szót használja erre az állapotra.
A pokol valóban létezik.
Nem az egyházak találták ki. A Biblia egyébként gyakrabban beszél a pokolról, mint a mennyről. Az akkori „lelkieket“ egyszer megkérdezte Jézus: Hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétől? (Máté 23,33) Ez nem csak egy elméleti kérdés volt. Jézus máskor, máshol is beszélt erről: Megmondom, kitől féljetek: attól féljetek, aki megöl, és utána arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom nektek, attól féljetek. (Lukács 12,5)
A pokol szörnyű hely.
Sok kép létezik erről a helyről. Vannak, amelyek a szenvedés helyeként ábrázolják. Sötétségről és tűzről beszélnek. Bevetik őket a tüzes kemencébe: lesz ott sírás és fogcsikorgatás. (Máté 13,42) Kemény szavak ezek, azonban igazak. Az emberek, akik ott vannak, Isten átka alatt vannak. Semmi jó nem található ott - a legkisebb segítségnyújtást vagy könnyebbítés sem kaphatja meg az ember.
A pokol végleges hely.
A pokolból nincs kiút és nincs visszafelé, tehát nincs menekvés. Ez azt jelenti, hogy az ember a halál után már nem tud választani pokol és mennyország között: Mindezeken felül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, úgyhogy akik át akarnának is menni innen hozzátok, nem mehetnek, sem azok onnan hozzánk át nem jöhetnek. (Lukács 16,26) A pokol szörnyűsége, az egyedüllét kínjai nem az ember átnevelésére, hanem örök büntetésül szolgálnak.
A pokol önként választott hely.
De te konokságod és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete nyilvánvaló lesz, aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: (Róm. 2,5-6) A pokolban és a mennyben is csak önkéntesek vannak. A pokolban Isten haragjával fognak majd találkozni azok, akik az életben Jézus Krisztust elutasították, helyette a gonosznak engedelmeskedtek. Ezek az emberek elutasították Isten felkínált kegyelmét a megmenekülésre. Isten nélkül akartak élni itt; Ő elfogadja ezt a döntést. Istennek nem lehet majd a szemére vetni az igazságtalanságot, Ő felkínálta a választást.
Félelemkeltés vagy szeretet?
A keresztyéneket sokszor éri a vád, hogy a „bűn“ és „pokol“ szavakkal riogatnak. Mit tegyen Isten? Hagyja, hogy a pokolba, a boldogtalanságba rohanjunk? Ez szeretet? A Biblia így beszél Isten hozzáállásáról: Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! (Jelenések könyve 3,19) Pokolról vagy mennyről már most az életében gondolkodjon el és döntsön.
Mind a 12 leckét ingyenesen letöltheti a Letöltés menüpont alatt PDF-dokumentumként.